Szovjet nagyasszony: Ludmilla a nyugati végeken

A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút ("gyesev") az utóbbi évtizedekben híres volt arról, hogy rajta keresztül csorognak be a jó "nyugati" dolgok (távirányított tolatómozdony, a régi vackok újralakkozása helyett használt nyugati kocsik forgalomba állítása, stb) a magyar vasúti kultúrába, illetve hogy kicsit másként értelmezik a vasút üzemeltetését, mint a MÁV (például ha átvesznek egy vonalat, felújítják, villamosítják, sebességet emelnek, központi irányítást raknak rá, magasperonos állomásokkal). Ehhez képest a közelmúltban pont ők hoztak el Magyarországra egy olyan mozdonytípust, ami bár a KGST-idők terméke volt, eddig mégis elkerült bennünket!

A manapság "Ludmilla" néven emlegetett dízel-villamos mozdonyt a Vorosilovgrádi Mozdonygyár a hetvenes években fejlesztette ki a kelet-német államvasút, a Deutsche Reichsbahn számára. A németeknek erős dízelmozdonyra lett volna szüksége, de a gyakorlatilag sebtiben a MÁV számára kifejlesztett M62-es - ők 120-as sorozatnak hívták - lassú és gyenge volt, ráadásul hiányzott belőle a villamos vonatfűtés (a magyar "Szergejek" ma is csak fűtőkocsi segítségével tudnának fűtött/klimatizált személyvonatot vinni). Nohabot meg persze nem vehettek, nem bírta volna a keleti öntudat. A vorosilovgrádiaknak se jött össze elsőre az elvárt mozdony, ráadásul menet közben az igények is változtak, de a típus harmadik alsorozata - a 132-es - olyan jól sikerült, hogy a német egyesítés után a Deutsche Bahn számos példányt megtartott belőle, mi több, néhányat modernizált is, új - de még mindig orosz (!) - motorral. Mint írtam, ezeket a mozdonyokat manapság Ludmillaként emlegetik, de gyerekkoromból inkább a "Nagyszergej" név rémlik velük kapcsolatban. Élőben ugyan nem láttam egyet se (még az NDK-ban sem, Magyarország pedig eleve inkább a francia motorra alapozott M63-mal kísérletezett), viszont H0-s makettként nem volt ismeretlen előttem. Valószínűleg emiatt volt, hogy miközben fotóztam, állandóan az az érzésem volt, hogy egy óriási terepasztalt látok :)

Első túra

De visszatérve a GySEV-hez: nem kimondottan személyvonati mozdonyokról van szó, sőt: eredetileg tehervonatokat emlegetve bérelték őket. Elvileg csak addig kellenek a kék kocsik elé, míg villamosítják a közelmúltban hozzájuk került Hegyeshalom-Csorna-Szombathely vonalat. Jelenleg ugyanis a soproni/szombathelyi IC-k Budapesttől Csornáig együtt mennek, ott szétválasztják őket, és míg Sopron felé villanymozdonnyal mennek tovább, Szombathely felé dízelvontatásra van szükség. A cégnek nincs megfelelő dízelmozdonya erre a feladatra, a MÁV-tól bérelt Csörgőket pedig drágának és megbízhatatlannak találták, úgyhogy lecsaptak négy Ludmillára a DB Schenker román leányvállalatának készletéből (állítólag a sokadik gazda érződött is a gépek állapotán). Hogy utána visszaadják őket a bérbeadónak, vagy tovább tehervonatoznak velük, azt nem tudom, úgyhogy mindenképpen el akartam őket kapni - amikor KZsoci barátom megjegyezte, hogy fotótúrára készül errefelé, azonnal jeleztem csatlakozási szándékomat.

Valamikor egy évvel korábban már próbálkoztunk ludmillázni Jazzcoollal és IC-vel, de az akkor még egyetlen ilyen mozdony helyett Csörgő jött, mi meg inkább továbbálltunk Ausztriába. Most viszont tényleg a 008-as szovjet vas érkezett Csorna kijárata felől, lásd balra. Persze a vonal menetrendjének megfelelően az IC előtt elment egy 5147-es motorvonat is személyként (lásd jobbra), de mégse kezdhetem a beszámolót egy másik típus képével :)

Vámoscsalád megállóhely: balra egy 5047-es, a család rövidebbik tagja, jobbra pedig a 004-es Ludmilla, immár négy kocsival. A számozásról csak annyit, hogy nem természetes sorban vannak, tehát nincs ténylegesen nyolc ilyen mozdonya a Gyesevnek. Sajnos :) Esetleg a gépek eredeti pályaszámának lehet köze a dologhoz?

Ahogy már említettem, a mozdony jó benyomás tett rám: gyakorlatilag csak elindulásnál füstölt (és akkor se annyira, mint amikor elindul egy Csörgő a "hegyvidéki" Zugló állomástól), csak gyorsításkor van hangja (és akkor se annyira, mint amikor elindul egy Csörgő Zuglóból;), és egyébként is inkább csak a turbó fütyülését lehet hallani.  Persze az is igaz, hogy 3-5 kocsi síkvidéken nem komoly terhelés egy 3000 lóerős gépnek :)

Baloldalt: éppen továbbindultunk volna, amikor leereeszkedett a sorompó. Hopp, vissza a parkolóba, rohadás ide... de már csak így tudtuk elkapni a remot Szergejes tehervonatot. A sorompónál megállt osztrák autó tulajdonosa bezzeg nem zavartatta magát, átfutott a nem túl messze levő vonat előtt, hogy arról az oldalról fotózza le (!). KZsoci meglehetősen kiakadt ezen, és van is valami abban, hogy ha egy magyar vasútfotós csinálna ilyet Ausztriában, akkor menne a balkánozás, de bezzeg egy osztrák vasútfotós elengedheti magát nálunk. Na mindegy. Jobbra: megint a 004-es, a 88-as út átjárója előtt.

Répcelaki életképek. Zsoci már csak azért is akart állomáson fotózni, mert a várható villamosítás meg fogja változtatni azok karakterét, ő pedig imádja az ilyesmit dokumentálni. Azóta már tudjuk, hogy az átépítés csúszni fog, de azért nem baj, hogy megörökítettük például ezt a duplán felemás személyt: egyrészt egy dupla és egy szimpla motorkocsiból áll, másrészt az előbbi már "gyesevszínű", míg utóbbi még ÖBB-s.

Aztán jött nagyvas is, a 008-as. Jobbra: fénykorán túlesett napraforgótábla mellett futó vonat Vasegerszeg környékén. A nagyobb méretű kép HD felbontású, hátha más is be akarja tenni háttérképnek :)

Az IC-k sorában van egy elég érthetetlen kimaradás napközben (tehát nincs ütemes menetrend), azt hiszem akkor csavarogtunk el a 8-as vonal (balra Kapuvár) és a 15-ös (jobbra Újkér) felé, hogy ne unatkozzunk. Érdekes, hogy előbbinél a modern mozdony egy gyakorlatilag teljesen régimódi magyar állomás (keskeny és alacsony peronok!) közepén trónol, míg a másodikon egy nyugati stílusban felújított állomáson áll egy öreg vas.

Ezt értem a modernizálás alatt: magasperon a kényelmes beszállásért, központi irányítás okán helyi szolgálat nélkül. Tegyük hozzá, hogy ide a madzagot is már a Gyesev húzta ki. Azért a veresegyházi vonal például nem így néz ki.

És visszatértünk Répcelakra, ahol a sok vágány komolyabb egykori teherforgalomra enged következtetni. A távolban balra a Fertővidéki HÉV megszűnt déli szakaszának Fertőszentmiklós felé (nem) vezető kiágazása is látható. Az állomás másik végén elvileg sejthető a vonal Celldömölk felé kanyarodó, szintén megszűnt ága is, de bevallom, nem kerestem a nyomait, csak örültem a tényleg vasútmodellnek tűnő vonatnak és a napsütésnek.

Érkezések és indulások videón. A tükörreflexes fényképezőgép csattogását ne rajtam reklamáljátok, nem én voltam ;)

Csornán az IC kettéválasztása nagy tili-tolival jár, van alkalom a mozdony nézegetésére.

Második túra: Csornától Szombathelyen át Gyékényesig

Szeptemberig a Ludmillák csak Csorna és Szombathely közt pörögtek az imént látott módon, aztán ahogy egyre többen lettek, a pécsi gyors egyik fordulójára is ilyen mozdony került, ez az útvonal pedig már régóta érdekelt. Felszálltam hát a Keletiben a 6:10-es soproni/szombathelyi IC-re, és kevesebb mint három óra múlva már Szombathelyen voltam:

Baloldalt:Csornától Szombathelyig a 003-as hozta az IC-t. A pécsi gyors Soprontól V43-as által vontatva jött, és kicsit késett is: befutott, leakadt, és már jött is a Ludmillánk, a 004-es. Csatolás, fékpróba, indulás! Jópofa ez a Nagykanizsáig tartó 17-es vonal, bár videózásilag inkább az elindulásokat próbáltam megörökíteni. Sajnos a fotólehetőségek elméletiek maradtak, mert ahol volt idő leszállni, a szomszéd vágányon mindig állt valami, ami megakadályozta, hogy ilyen point&shot felvételeknél bonyolultabbak készüljenek. Jobbra amúgy Zalaszentiván látható.

Mivel aznapra más terveim is voltak, Gyékényesnél leszálltam - onnantól Pécsig bár szép a vonal, de már utaztam rajta, a Ludmilláról pedig idáig is elég benyomást szereztem. Ezek a benyomások egyébként továbbra is pozitívak: a mozdony ugyan induláskor kicsit talán hangosabb, mint a nyár másik egzotikus dízelmozdonya, a Class 56, de kevésbé füstöl (az angol gép egyébként SOKKAL jobban füstölt, gyakorlatilag folyamatosan dőlt belőle, amikor csak járt a motor). Jó lenne nagyobb terheléssel és/vagy nagy sebességen is látni egyszer! Jobbra: ha már ott voltam, ezt a remot Nagydácsiát is lekaptam.

És itt az audiovizuális emlék: többször is megpróbáltam az induláskori hangot felvenni, meg egy kicsit a Murakeresztúr és Gyékényes közti robogásról. Murakeresztúr és Barcs közt húzódik az ország szerintem leghangulatosabb vasútvonala (azért az utána jövő rész se rossz, különösen a mesebeli hangulatú Középrigóc állomás), ebből a Gyékényesig tartó rész villamosítva van, és viszonylag normális pályasebességgel lehet rajta haladni. Ott lógtam végig az ablakban, aztán továbbálltam a Balaton felé.

Harmadik túra: egy nap (mozgó)képei a 16-os vonalról

És egy bónuszvideó az oldal végére: terelt tehervonatokra várakozva októberben a 16-os vonal mentén, többek közt Ludmillákkal. Az utolsó jelenetben imádom a mozdony hangját, ahogy sivít a turbó!

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez